A történetek szerepe mindig is meghatározó volt az emberiség történetében. A megosztás a gyógyulás és feldolgozást segítette mióta világ a világ. Ezen az eseményen történeteket hallgathatsz haragról, párkapcsolatról, félelemről, szeretetről, megengedésről, gyászról, tisztulásról. A történet mesélés csodálatos világában ráismerhetsz elakadásaidra, sérüléseidre. Szeretnénk, ha a mi megéléseink és felismeréseink által a jelenlévők a saját problémáira, elakadásaidra adhatnak gyógyírt, megoldási, továbblépési lehetőséget.
Gyere és hallgasd örömmel, felszabadultan, humorral, nyitottsággal.
Kérdezz bátran e-mailben, hátha van a tarsolyunkban egy neked szóló történet.
Szeretettel várunk akkor is, ha kíváncsi vagy, akkor is, ha a lenti történet megérintett.
Helyszín: Body & Mind Stúdió, Vác, Ady Endre sétány 8.
Időpont: 2022. augusztus 18. 18 óra
Részvételi szándékod, a hely szűke miatt mindenképp jelezd az alábbi kék gombra kattintva!
Részvételi díj ingyenes, ha úgy érzed az este után, hogy kaptál valamit, adományozni lesz lehetőséged
Történetmesélők: Nagy Krisztina, Gyenes Anikó, Lada Zsolt
Spirituális történet mesélés a HARAGRÓL
Testem a fény otthona.
Őszinte ember lévén érzem mekkora hazugságot mantrázok magamról, magamnak. Nem szólok, azt mondták ez a megoldás a bajomra. Csak csendben ellenállok. Nem mantrázok. És várom, hogy valami eleve elrendeltetés kapcsán minden megoldódik
Vagy igen! Mégis! Eufóriában érzem, hogy most aztán megfogtam az Isten lábát! Szorgalmasan minden nap teszek a világbékéért. Hoppá! Nincs hely a fénynek. Tele van a rendszer. Csordultig. Ebbe ugyan egy csepp se fér. Az Univerzum okos ám, megadja, amit kérek.
Ha ezt kéred oké, legyen. Tested a fény otthona! Mondja. Legyen! Ahhoz el kell engedned a régi sérelmeket, a negatív gondolatokat, hogy legyen hely a szeretetnek. Oké, mondom bátran.
Jajj! De ne így! Nem így akartam. Aúúú. Ez fáj. Az csúnya! Az rossz! Nem, az gonosz! Nem akarom, mert olyanná válok ismét, amilyenné nem szeretnék, olyan már voltam. Azt nem akarom. Miért beszél velem így? Miért nem ért meg? Meg se hallgat? Miért történik ez velem? Ezért járok én “spirizni”, terápiába? Én nem vagyok már olyan, mint az anyám, vagy az apám! Változást akarok! És az is lesz! Mert én azt mondtam! Punktum.
Gyorsan megyek mantrázni, biztos nem jól csináltam eddig…
Testem a fény otthona!
Testem a fény otthona!
Testem a fény otthona!
Universum: Oké, akkor még több elengedés, korlátozó negatív érzés ki, még több fény be…..
Fú, ne már! Mi történik körülöttem, hogy ennyi düh, harag, félelem, fájdalom van???? Én teszem a dolgom, erőn felül, bezzeg ő! Ő mit csinál? Hát nem lát engem? Nem látja, milyen érzékeny vagyok, hogy jót akarok?! Ha ő is csinálná, amit én, milyen könnyű lenne! Akkor értené, nem is élne másként. Ő valamit elrontott. Én csinálom jól. Nem látja? Miért nem látja? Ez az út pedig az egyetlen járható út a szeretethez! Valamit nagyon beegózott. … Ugye? Ugye igazam van? Kérlek, mond, hogy nekem van igazam. Ugye, szerethető vagyok?
Egy idő után elveszítem a lelkesedésem, hasenki nem nyugtat meg, hogy ez így van rendben, hogy érezhetek így, senki nem ölel meg, mert haragos, reményvesztett vagyok, senki nem mondja, hogy szerethető vagyok. Ide már nem tartozom, oda még nem tartozom. Hát nem látják, nem hallják mekkora káosz van? Miért nem beszélnek róla? Miért nem változtatnak?
Mert félnek. Ők is félnek. Ahogy én félek, a kinevetéstől, a megalázottság érzésétől, a bűntudattól, a megítéléstől, a helytelenítéstől, a kritikától, a cimkézéstől, az elutasítástól, a szerethiánytól. Fájdalmadban üvöltesz? Elég! – kiabálod? Hát ezért jártál hosszú évekig spirituális közösségbe, terápiába? Hogy ugyanúgy viselkedj, mint az anyád/apád? A haragon már túl kellene lenned!
Na ekkor meg kell állnom takarítani. Meg kell állni szépen felmosni a kiömlött kakaót. Ha befolyt a szekrény alá, akkor a szekrényt is ki kell húzni. Hálával, mosollyal az arcom, teljes lelki békével. Látod ugye? Látod ugye a belső békét az arcomon, miközben megadva magam az ellenállással szemben takarítom a szétfolyt kakaót? Látod a feloldozást, a megkönnyebbülést, ugye? Látod ugye, milyen boldog vagyok?
Ha igen, akkor bajban vagyok. Akkor hatalmas cukormázat tettem magamra. Mert elvárasok szerint boldogságot mímelek. Mert úgy vagyok szerethető. Ugye így már szeretsz? Mosolygok, szép vagyok és kedves. Ugye szerethető vagyok? Igen? Megkönnyebbülök, hogy nem buktam le, milyen is vagyok belül. Játszhatunk tovább.
Vagy nem, nem látod? Nem látod a a belső békém? Jól látod. Mert még takarítás közben nincs. Ott még megy a dühöngés, a lázadás, hogy már megint ez történt, pedig már százszor elmondtam, megfogadtam, hogy ne(m)…..
Mert a belső mosolyom csak azután jön, amikor feltakarítottam, amikor már semmi sem ragad, tapad, amikor a felmosó vizet már kiöntöttem, a takarító eszközöket a helyére raktam. Az olyan: Ááááhhhhhhhhhh
Azt hallod? A megkönnyebbült, mélyről feltörő sóhajt? Ááááhhhhhhhh.
Ami tele van hálával, megengedéssel, örömmel, könnyedséggel, elfogadással? Azt hallod? Áááááhhhhh.
Ez már hiteles. Ekkor már őszintén tudom mondani:
Testem a fény otthona!
Ha beállt a rend, a tisztaság, jöhet az újabb mantra, az újabb elengedés ki…, az újabb szeretet be….
És a végén talán tényleg testem lesz a fény otthona.
Kívánom, hogy legyen tisztánlátásom arra, hogy én akarom a tisztulást, és nem ijedek meg tőle, amikor a felszínre jön valami/bármi/akármi, és találkozom vele! Izgalommal tekintek tisztulásomra, és kívánom, hogy mindez könnyű legyen!
A programra az alábbi gombra kattintva tudsz bejelentkezni, illetve lemondani a jelentkezésedet:
Jelentkezés / Lemondás