Minek vagyunk érző lények, ha el akarjuk nyomni az érzéseinket? – Bábi Anna

Régóta szerettem volna írni, de mindig magával sodort az élet… viszont most már tudatosan szakítottam időt erre.
A napokban beszélgettem az öcsémmel. Nagyon imádom őt és a korát meghazudtolva rettentően érett. Kérdezte, hogy hogyan érzem magam. Tudta jól, hogy az utóbbi pár nap/ hét igazi kihívás volt számomra. Azt feleltem, hogy hááát….. voltam már jobban is, de nem mutatom ki, mert felesleges lenne…

És itt elkezdtem gondolkodni. Miért lenne felesleges? Azért vagyunk lélekkel megáldott lények, hogy legyen érzéseink. Tudom, néha az lenne a legjobb, ha csak a pozitívat éreznénk, a negatív pedig elmenne vagy nem gyakorolna hatást ránk. De úgy hogyan tudnánk fejlődni? Nem szivatni akar minket az Élet vagy a Sors ( vagy aki épp másnak hívja a megmagyarázhatatlant), hanem tanítani, esetleg kérdésekre választ adni, megmagyarázni olyan dolgokat, amiket nem értünk.

Semmi sem működik úgy, hogy csak felfelé vezet az út. Mindig lesznek nehéz pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy megszakadunk. Ha nem mutatjuk ki, akkor magunkat elkezdjük mérgezni. Volt szerencsém szakemberekkel beszélgetni még régebben és ők mondták azt, hogy az emberi érzelmek olyanok mint egy hatalmas palack. Magunkna fojthatjuk a nemkívánatos dolgokat, de egyszer a palack megtelik és ha rácsavarjuk a kupakot egy idő után szétrobban és semmi sem marad az eredeti palackból. Ne tegyük magunkkal ezt!
Sokan nem nyitottak arra, hogy a saját világukról beszéljenek, de sokkal kevesebb stresszt élnénk meg, ha képesek lennénk kifelé közvetíteni a rosszat is! Egyáltalán nem szégyen fájdalmat érezni, dühösnek vagy épp boldognak lenni.

Ne zárjunk be! Hiszen tavasszal imádjuk nézni, ahogy a virágok nyílnak. Hogyan tudnánk gyönyörködni bennük ha ők is fognák magukat és inkább a föld alatt mutatnák meg az igazi énjüket?
Gondolj arra, hogy egy csodálatosan szép virág vagy, akit táplálni kell. Nem is akármivel, hanem a saját érzéseiddel. És ha épp vihar dúl benned az segíteni fog erőssé válni és előrébb lépni az életben. Mindenki cipeli a saját batyuját… azt már saját magunk döntjük el, hogy mivel töltjük meg…

Várlak az óráimon!
Bábi Anna


Olvass tovább!