Az orientális tánc és testmozgás életem szerves része. Tánc, mint művészi kifejező erő és eszköz, testmozgás, mint terápia. Ezzel a szellemiséggel szeretném megmutatni váci hölgy társaimnak, mit ad ez a mozgásforma a hétköznapokban.

A mozgásnak nagyon fontos szerepe van testünk, lelkünk és elménk egészségének megőrzésében, táplálásában. Mindenkinek meg kell találnia azt a mozgásformát, amellyel le tudja vezetni a feszültséget és harmóniára tudja hangolni önmagát.

Ha a hastáncot választjuk ehhez, akkor a legősibb női mozgásformát választjuk, amely az elnevezésével ellentétben, nem csak a hasunk, hanem szinte az összes testrészünk mozgatásából felépülő, izolációval és rétegzéssel társuló rendkívül összetett és kreatív mozgásforma.

Ez azt jelenti, hogy tényleg tetőtől talpig megmozgat, az is előfordulhat, hogy felfedezzük “eddig nem létező” izmainkat. Az izoláció az, amikor a testrészeinket egymástól elkülönítve mozgatjuk, például amíg a csípőnket fixáljuk (izoláljuk), addig a mellkasunkkal köröket végzünk. A rétegzés pedig az, amikor mozdulatokat építünk egymásra, például egy teve hullám elvégzésével egy időben elindítjuk a shimmyt, majd még több mozdulatot.

A hastánc igen nagy agymunka és rendkívüli módon javítja a koncentrációs képességet is.

Jótékony hatásai:

– növeli az önbizalmad
– levezeti a feszültséged
– javítja a testi, lelki egészséged
– fejleszti a memóriád
– nyugtatja idegrendszered
– javítja a koncentrációs képességed
– alakformáló
– javítja testtartásod
– fejleszti a testtudatod
– kecsessé tesz
– felébreszti/ egyensúlyba hozza női energiáid
– üdítő női közösséget ad
– minőségi énidő

Amit fontos tudni az elnevezésről az az, hogy csak mi (európaiak, amerikaiak) hívjuk hastáncnak e táncot. Hazájában Raqs Sharkinak, azaz a Kelet táncának nevezik, és úgy kell elképzelni az egészet, mint a mi magyar néptáncunkat. Tájegységek szerinti stílusok, folklór irányzatok, hagyományok.

A hastánc gyökerei az ókori Közel-Kelet, Észak-Afrika és Dél-Ázsia hagyományaira nyúlnak vissza. A különböző kultúrákban eltérő formákban és célokkal jelent meg. Eredetileg nem színpadi előadásként, hanem rituális és közösségi táncként gyakorolták. Fő céljai közé tartoztak:

A termékenységi rituálék. Eredetileg a hastánc mozdulatai a női test természetes mozgásaira épültek, és termékenységi, szülési szertartásokhoz kapcsolódtak.

A Népi tánc: A Közel-Keleten és Észak-Afrikában a hastánc (folklór tánc) mindig is része volt a közösségi ünnepeknek, családi eseményeknek,
Spiritualitás és vallás: Egyes korai kultúrákban istennő-kultuszokhoz is köthető. Számos vallás korai szakaszaiban a tánc jellemző eleme a rituláléknak. Matriarchátus.

A Középkorban az arab világban és az Oszmán Birodalomban a hastánc egyre inkább a paloták és udvarok szórakoztató műfajává vált, hivatásos táncosnők (például az egyiptomi ghawazee vagy a török çengi táncosok) révén. Európai és amerikai utazók, orientalisták és művészek az 1800-as évek végén kezdték felfedezni az egzotikusnak tartott keleti táncokat. A hastánc az 1893-as Chicagói Világkiállításon vált először ismertté, ahol egyiptomi és algériai táncosok mutatták be.

Az 1900-as években Egyiptomban, Libanonban és Törökországban fejlődött tovább színpadi műfajjá, különösen az egyiptomi filmes ipar hatására. Nyugaton a hastánc az 1960-as és 1970-es években a hippi mozgalommal is népszerűvé vált (sokan fordultak a keleti kultúra felé) majd világszerte elterjedt különböző stílusokban, mint például a törzsi fúziós hastánc vagy a modern orientális tánc.

Ma a hastánc egyszerre szórakoztató művészeti ág, edzésforma és kulturális önkifejezés. A világ számos részén oktatják és különböző stílusokban gyakorolják, legyen szó tradicionális egyiptomi raqs sharqi-ról, törzsi fúziós hastáncról vagy akár modern kortárs változatokról.

Tekintsd meg a riportot, amit nemrégiben Andival készített az M4 Sport TV – Szabadidő magazinja: