Az érintés az egyik legközvetlenebb, legintimebb megnyilvánulása a szeretetnek. Falakat képes ledönteni, feloldja az érzelmi elakadásokat, az embereket közelebb hozza egymáshoz. Amikor egy embert, aki felé szeretettel fordulunk megérintjük, egy csoda veszi kezdetét. Igen, mert az érintés egy csoda.
De honnan ez az érintés mizéria?
Az egyik válasz a csecsemőkor, gyermekkor. Amíg pici az ember rengeteg szeretet kap. Dédelgetik, ringatják, megsimogatják a kis fejét mikor ügyes volt, megsimogatja az édesanya vagy az édesapa a gyermeke hátát, mikor nehezen alszik el, ölbe veszik és megsimogatják, mikor vigasztalják.
Érzelmileg azt éli meg, hogy fontos, szeretve van, biztonságban van. Ez a fajta érintés olyan érzéseket indít be, amik akarva-akaratlanul elraktározódnak a testben és végig kísérnek minket egész életünkben. Még a legapróbb formája is az érintésnek erős hatást gyakorolhat az egész érzelmi működésünkre.
A gyermekkort aztán követi a kisgyermek és tini kor. Mikor az érintés már kezd „ciki” lenni. „Jajj Anya, ne fogd meg a kezem!”, Ahh, nem adok már puszit Apa, ez olyan ciki!” – sokaknak ismerős mondatok. És az a kis csoda kapu, amit megszületésünk óta kinyitottak szüleink, nagyszüleink, szeretteink azért, hogy az érintés által még több szeretetet adjanak át nekünk, szépen lassan kezd bezáródni.
Sajnos a társadalmi szabályok sokszor elnyomják bennünk az érintés iránti vágyunkat. Elsősorban a fiúk, férfiak számára „tilos” kimutatni érzelmeiket. A fiúknál az érzelmek kimutatása a gyengeség jele, a fiú nem sírhat, ha a fiú az anyjához szalad, akkor “anyámasszony katonája”. A fiút nem lehet megsimogatni, mert akkor “mit szólnak majd a többiek”!
De jó hír, hogy az érintés fontossága felnőttkorra nem vész el, csak olykor-olykor háttérbe szorul.
Aztán ahogy egyre korosodik az ember, egyre többet enged meg magának újra abból a kis csodából, amivel gyermekkorban találkozott.
Sokunkban felébred az igény, hogy egy családi, baráti találkozón ne csak kedves szavakkal köszöntsük a másikat, hanem akár egy szeretetben gazdag öleléssel is.
Akár csak egy baráti hátba veregetésről, egy érzéki simogatásról vagy egy szerelmes csókról van szó, az érintések nagy hatással vannak érzelmeinkre.
Az érintésnek egészségünk szempontjából is fontos szerepe van. A betegek – gyerekek és felnőttek egyaránt – sokkal gyorsabban gyógyulnak, ha rendszeresen megérintik, megsimogatják őket. Azok a koraszülött gyermekek például, akiket szüleik rendszeresen simogattak még az inkubátorban is, akiket rendszeresen kézbe vehettek, sokkal gyorsabban fejlődtek, mint azok, akik egész nap az inkubátorban feküdtek. Megfigyelték, hogy a rendszeresen simogatott, masszírozott gyerekek élénkebbek, gyorsabban reagálnak, szellemileg fejlettebbek.
A szeretetteli érintésnek gyógyító ereje van.
Az elmúlt néhány évben kijutott nekünk a „jóból”. Világjárvány, „maradj otthon!”, ne érj semmihez és senkihez, háborúk… ha körülnézek, egyre több a magányos, szomorú, depressziós ember és ez nagyon szoros összefüggésben van az érintés hiányával.
Az ember társas lény. Szükségünk van valakire, akivel beszélgethetünk, akivel megoszthatjuk az élményeinket, gondolatainkat. Kell, hogy legyen valaki, aki meghallgat, aki megvigasztal. Kell, hogy legyen valaki, aki mellett biztonságban érezhetjük magunkat. Amennyire szükségünk van a beszélgetésre, ugyanannyira szükségünk van az érintésre is. Szükségünk van arra, hogy megfogják a kezünket, hogy megsimogassák az arcunk, hogy megcsókoljanak, hogy megöleljenek.
Az érintés segítségével megmutathatjuk valakinek, hogy menyire szeretjük. Ha megérintenek érezzük, hogy szeretnek, elfogadnak, biztonságban vagyunk.
A párkapcsolatra, a családi és baráti kapcsolatainkra most még inkább figyelnünk kell, óvnunk kell és nem szabad hagynunk, hogy az eltávolodás felüsse fejét közöttünk. A simogatás, az érintés ugyanolyan szükséges része a kapcsolatoknak, mint virágoskertnek a víz. Ne hagyjuk gondozás nélkül!
Szak Petra
Reflexológiás talpmasszázs, relaxáló-frissítő talpmasszázs, relaxáló testmasszázs, szeretetmasszázs
Telefon:06204653038