Szülőként gyakran tesszük fel a kérdést magunkban – Vajon mindent jól csinálunk-e? – A kérdés jogos hiszen a legnagyobb szeretet jegyében is előfordulhat, hogy olykor hibázunk, és utólag visszagondolva már sok mindenben másként cselekednénk. A gyereknevelés pedig pont olyan dolog, ami akkor derül ki számunkra, hogy jól végeztük-e szülői hivatásunkat, amikor a gyerekből felnőtt lesz. Tehát átadunk Neki egy mintát, amit majd ő is továbbad a saját utódainak.
Legtöbben amikor szülővé válnak eldöntik mik azok, amiket biztosan másként csinálnak majd, mint a szüleik a nevelés során. Szeretnének mindent nagyon jól, szinte tökéletesen csinálni. Megszületik a gyermek és arra koncentrálnak mi az, ami sok vagy kevés volt saját maguknak gyermekként és ezeket a hiányosságokat igyekeznek megadni szinte pótolni a lelkükben tátongó űrt gyermeküknek. Mintha csak arra várnának, hogy majd a gyermek betölti szívükben a hiányt, amit gyermekkorban nem élhettek meg. Vagyis, nem a gyermekük szükségleteire reagálnak, hanem a sajátjukéra, tehát álazonossá válnak. Ebből kiindulva a gyermek érzelmi/fizikai szükségletei nem az ő igényei szerint vannak kielégítve. Amennyiben az anya (vagy az a fontos felnőtt, akivel a gyermek a legszorosabb kapcsolata van 0-2 éves koráig) nem megfelelően rezonál gyermeke érzelmi/fizikai szükségleteire kötődési sérülés alakul ki. A kötődési sérülés pedig a jövőben nehézségeket fog okozni a gyermek, majd a felnőtt lét társas kapcsolódásaiban.
Elég jó anya, aki érzékenyen reagál gyermeke szükségleteire és korának megfelelően adja meg neki amire szüksége van. Ebben a kapcsolódásban helye van az érzelmeknek legyen az negatív, vagy pozitív. Az anya a gyermeke érzéseit visszatükrözi és elfogadja azokat, ami által a gyermek biztonságban érzi magát, és ebben a biztonságot nyújtó kapcsolódásban megtanulja felismerni, megélni és kezelni érzéseit.
Azonban jó hír, hogy a kötődési sérüléssel küzdő felnőtt, ha tesz magáért, akkor önismereti munkája során gyógyulni fog, ezáltal gyermekei sérüléseit is gyógyíthatja, ha pedig már felnőtt a gyermeke, akkor ő a saját önismeretét fejlesztheti, hogy ő már ne adja tovább a következő generációnak ezt a sérült mintázatot.
Ha az olvasottak megmozdították benned a változás igényét, akkor arra bíztatlak tegyél bátran Önmagadért, hiszen Neked is egy életed van!
Egy lépés Önmagadért!
Nem leszel egyedül, én segítek!
Nyuzó Andrea
mentálhigiénés szakember, drámapedagógus, szervezetfejlesztő
Tel: 06-30-338-7495
Weboldalam: egylepesonmagadert.hu