Gyermekként be voltam zárva a testembe, nem mertem ellazulni, táncolni az iskola diszkóban, de még egy családi eseményen sem. Csodálattal figyelmem, ahogyan mások felszabadultan mozognak, közben ettől még jobban ledermedtem.

Mikor kamasz lettem, hála az égnek volt pár év, mikor az akkori barátnőmmel bulizni jártunk, ott sokat táncoltam is – de az emléke mindig bennem él, hogy a határozott felszín mögött (amit önvédelemből elkezdtem kiépíteni) mennyi belső vívódással küzdöttem, és sosem élveztem önfeledten a bulikat.

Később végleg bezártam magamat a testembe, de hamarosan érdekes fordulatot vett az életem. Fitness edző lettem, méghozzá úgy, hogy előtte szinte semmit sem sportoltam. Majd később a jógaoktató képzést is elvégeztem. Ez már 10 évvel ezelőtt volt, azóta megtanultam, hogy amiben nagy ellenállást érzek, ott bizony nagy elakadás – feltárandó sérülés lapul, amitől jobb mihamarabb megszabadulni, hiszen több életterületem is amiatt blokkolódik.

Hogyan kerültem a szabadtánc foglalkozásokra?

Egy hirtelen döntés eredménye volt. Ha ilyen nagy frusztrációt okoz nekem az, hogy szabadon mozdítsam a testemet, jól érezzem magam egy buliban, akkor vajon komfortosan érzem magam az életemben? Szabad vagyok a testemben? Vajon mikkel korlátozom még magamat? És ha ezekre választ kapok, akkor kit találok a színfalak mögött?
Valamint, ha a fitness és a jóga ilyen pozitív hatással volt rám, akkor ez a fajta mozgásos „terápia“ merre felé visz?

A megoldás már évek óta ott volt a szemem előtt, de sajnos nem tudtam befogadni/észre venni. Bábel Andi lett ebben a terápiás mozgásban a tanítóm. Általa tapasztalom önmagamat és a működésemet a mozgás/tánc lehetőségein keresztül.

A megfelelésből magamra húzott álarcok miatt szinte teljesen elveszítettem a kapcsolatomat Önmagammal, és elidegenedtem a saját érzéseimtől. Már a saját szükségleteimhez sem tudtam kapcsolódni, megfogalmazni őket. pl.: Mi tesz igazán boldoggá? Mi okoz örömöt…? Mit szeretnék én?

A tánc és a mozgás eszközeivel elkezdetem lebontani a maszkokat, amiket viselek a külvilág felé. Azokat, amiket mutattam magamról az emberek felé, amikkel azt gondoltam jobban beleillek a társadalmi elvárásokba, jobban elfogadnak, szerethetőbb leszek. Jobban megértettem a saját működésemet. A szabadtánc segített, hogy jobban megismerjem és elfogadjam magamat, a mozgás öröme és a test feletti uralom érzése növelte az önbizalmamat és az önértékelésemet.

Hát erre képes ez a foglalkozás! Egy igazi „szoftver frissítés“.
Általa önmagunk egy sokkal jobb verziójává válhatunk.

Szeretettel várlak!
Sándor Anikó